Megtáncoltatták a polgármestert is! Nyomtatás

 

Emlékezetes szakmai bemutató színhelye volt Baracs Négy Vándor Óvodája 2013. november 29-én. A rendezvény egyik háttér-szervezője – a nyertes „Hétszínvirág tehetséghálózat” című pályázat sikerének egyik megalapozója az M8-Dunahíd Közhasznú Nonprofit Kft., (a „HÍD” Egyesület munkaszervezete). Ezért számol be az eseményről az egyesület honlapja is.

 

Díszített korong és néptánc-elemek

Nem a faluház, hanem ezúttal az óvoda volt Baracson a „tehetségnap” házigazdája, amely a novemberi szakmai konferenciával ellentétben („A lehető legkorábban – tehetséggondozás Baracson /is/” címen lelhető meg web-lapunkban) szakmai bemutató volt 2013. 11. 29-én.

Baracsi óvodás lányok és fiúk két tehetségműhely bemutatkozásának keretében mutatták meg, hogy a türelem, a játékosság, a szép és a jó mennyire vált a sajátjukká a Pipiske kézműves tehetségműhely, illetve a Napraforgó tehetségműhely táncos-néptáncos foglalkozásai révén. A csaknem húsz óvónő és más érdeklődők, köztük Várai Róbert baracsi polgármester személyesen győződhettek meg az óvodai nevelés, és azon belül a tehetségfejlesztés nagyszerűségéről.

Három aszal mellett 15 gyerek speciális műgyurma megmunkálását kézzel, kicsi sodrófával kezdte, természetesen kis óvónői segítséggel, majd az elsimított korongokat és korsó-formát különféle magokkal díszítették. A Pipiske tehetségműhely meglehetősen sok korábbi alkotását az óvoda folyosóján szemlélhették-csodálhatták meg a vendégek.

A másik bemutató különféle begyakorolt játékos néptánc-elemek megjelenítése volt gépzenei kísérettel, amelynek végül a polgármester is „áldozata” lett, hiszen az egyik talpraesett kislány bevonta a tánckörbe. A „megtáncoltatás” így a rendezvény hangulatos-emlékezetes mozzanata lett, még a vendég óvónők körében is.

 

Ami könnyet csalt Terike szemébe

A szakmai nap második részében videóbemutatók illusztrálták a baracsi Négy Vándor Óvodában és annak két tehetségműhelyében, valamint a kisapostagi Mosolykert és az előszállási Patakparti tagóvodában a tehetséggondozást. Főként az előszállási videó hatotta meg könnyekig Makó Józsefné Terike immár nyugdíjas óvónőt, aki egyébként a Magyar Géniusz Program lelkes híve és a jelenlegi (pályázat által támogatott) „Hétszínvirág Tehetséghálózat” projekt szakmai vezetője.

Nem a nemzeti trikolor lobogtatása fejezik ki az elkötelezett hazaszeretetet, hanem az, amit a Patakparti óvodában tesznek nap mint nap. A belülről való kötődés megalapozása a fontos! Szépen beszélni, szépen táncolni, hagyományainkra szépen mozogni, hagyományainkat ápolni, ismerni, magyar nyelven megszólalni, magunkat kifejezni; a magyar népzenével, néptánccal, néphagyománnyal tisztában lenni, megismerkedni. Ez az igazi.

Terítéken voltak a Pipiske kézműves és a Napraforgó néptáncra épülő tehetségműhelyek sikerei és buktatói, azt kiemelve, hogy a sikerélmény talán a legfontosabb elem a tehetség kibontásában, valamint az, hogy tudatosuljon minden gyerekben, hogy ő értékes, hogy amihez érzéke, kedve van, azt érdemes jól csinálni, megmutatni, azaz kibontakoztatni...

Szó esett a hivatalos tehetségprogram előnyeiről (az óvónők mindig is a gyerekek nyiladozó értelmét, ügyességét fejlesztették, hiszen ez a nevelés lényege), az hogy tudatosabbá, szervezettebbé vált mindez a Széchenyi terv tehetségprogramja keretében. Sőt külső társadalmi támogatás is segítette őket. A Rolling nyomda például – értesülve a programról – papírral, festékkel és hasonló, náluk hulladékká váló, de az óvodában még jól használható anyagokkal támogatta a szerintük is fontos ügyet.

 

Az óvodai időszak rendkívüliségéről

A dr. Kelemen Gyula oktatási szakértő (a Hétszínvirág Tehetségsegítő Tanács elnöke) által vezetett körbe-ülős szakmai beszélgetés volt a szakmai nap záró programja, amelynek (terjedelmi okból) csak a legfontosabb gondolatait ragadjuk ki:

Minden dolog, amit ebben a korban a gyerek csinál, fejleszti a funkciókat, akiknél nincsenek ilyen ingerek, azoknál visszafejlődik. Rendkívül fontos az óvodai időszak. Fontos az egyetem, az általános iskola, de ahol kialakul a személyiség, az az óvoda! Az óvónők munkája a legfontosabb az egész oktatási rendszerben. Ezért jó, hogy az óvodákkal indul a tehetség-program.

A közoktatásban szerintem az egyik legszorgalmasabb réteg az óvónők. Itt van lehetőség formázni a gyereket. Az iskola már túl kötött. Van persze az intézményhálózaton kívül is két alakító tényező, a társadalom és a család. Ellenük tenni nem tudunk. Együtt kell működni velük. ha mi együtt tudunk működni a családdal, nem képmutatóan mutatjuk be a valóságot, a társadalom problémáit.

Részt vettem egy agykutatással foglalkozó tanfolyamon. Utána tudatlannak éreztem magam. E téren Amerikai a sok beruházás ellenére alig halad előre, annyira bonyolult dolog az agyműködés. Az tény: az agy fejleszthető, különösen korai stádiumban. A kétnyelvű gyerekek példája:. A nyelvtanulás 6 éveskor alatt az óvodáskor kezdetén a legsikeresebb. Később szavakat tanul a gyerek és a felnőtt. Ha kétnyelvű például egy család, ösztönösen tanulja mindkét nyelvet a gyerek. Hollandiában két nyelvet „tanítanak” az óvodákban, kellő játékossággal. Mi magyarok a nyelvekkel el vagyunk maradva. Sopronban van kétnyelvű óvónőképzés. Nehéz, de aki teheti, vállalkozzék rá. Lehet így szerezni két év alatt „ráépülő” diplomát. Nagy energiabefektetés, de megéri!

 

Egy hozzáértő vélemény

Cherenóczy-Nagy Attiláné:

– A dunaújvárosi Zalka Máté tagóvodából jöttem. Évek óta tehetséggondozást végzek a saját óvodámon, csoportomon belül a váltópárommal. Főként matematikai készség, logikai készség és testi mozgáskészség-fejlesztéssel foglalkozom. A váltópárom pedig főként anyanyelvi, ének-zenei és mozgáskészség-fejlesztéssel foglalkozik. A vezetőm hívta fel rá a figyelmet, hogy lesz ez a továbbképzés és gondolta, hogy jó ötleteket tudok meríteni, illetve egy jó élménydús nap folyamán azért könnyebben tudom majd én is végezni a munkámat. Nagyon örültem ennek a találkozónak. Én jelenleg itt élek Baracson, tehát helyi vagyok. Itt az óvodában már jártam többször is, tehát ismerem a helyiséget, az intézményt, az óvónők közül elég sok kollégát ismerek már. Nagyon örültem neki, hogy a gyerekekkel különböző műsorokat adtak elő. Tehát volt a kézműves foglalkozás, a Pipiske műhellyel és volt a Napraforgó foglalkozás az énekes-néptánc játékos mozgással, zenére. Nagyon tetszett mind a két műsor és láttam, hogy a gyerekek nagyon oldott hangulatban, nagyon jó légkörben végezték mindezt. Lehetett látni, hogy egymást segítik a gyerekek, lehetett látni, hogy boldogok és hogy élvezik ezeket a játékos tevékenységeket.

 

(csgy)